Levél Szabó Máriának
Asztrológia
Az asztrológia egykor szellemi tudománynak számított, mert elemzéseiben univerzális ismeretek ötvöződtek. Mára, amikor az asztronómia már több száz éve önálló tudomány, az asztrológia csupán az égitestek emberi természetre és sorsra gyakorolt hatását vizsgálja.
Az asztrológus számára a bolygók és a csillagok állása útjelző funkciót tölt be. Megmutatja az időszak jellegét, az időszak szülötteinek személyiségét, az időszak eseményeinek milyenségét és annak valószínűsíthető kimenetelét.
Az égitestek elhelyezkedése jelzi tehát az asztrológiai időt, ami bizonyos sorsra, személyiségalkatra és kollektív történésekre enged következtetni.
Az égitestek asztrológiai tulajdonságainak mitológiai párhuzamaira a bolygók római mitológiából vett istennevei is utalnak.
A Nap és a Hold univerzális, ősi egyetemes szimbolikája mellett a bolygók az antik kultúrák istenképeit tükrözik, azok tulajdonságait, erényeit és hiányosságait hordozzák magukban.
A két fő világító:a Nap és a Hold az asztrológiai gondolkodás leglényegesebb elemei, évi és havi pályájuk jelöli ki a fontosabb időminőségeket. Ennek a két –mitológiában is- legfontosabb égitestnek az elhelyezkedése, csillagjegye és fényszögei határozzák meg egy személyiség főbb alaptulajdonságait.
A múlt század kiemelkedő lélekgyógyászának és gondolkodójának Carl Gustav Jungnak a kutatásai jelentős változást hoztak a pszichológiában és annak határtudományaiban, így az asztrológiában is. A hangsúly az asztrológián belül – több évszázad után végre ismét - a lelki folyamatok, ezen belül a kollektív lelki tartalmak megfigyelésére tevődött át. A jungiánus pszichológia kialakulásával, a kollektív lelki tudattalan kutatásával megtört -a pszichológiában is uralkodó- ok-okozati összefüggések mindenhatóságának dogmája. Elfogadhatóvá vált ismét az az elmélet, hogy nem feltétlenül szükséges kauzális összefüggést találni bizonyos események, történések között, amelyek egyébként –valamilyen módon- nagyon szorosan összekapcsolódnak egymással.
Egyre inkább elfogadhatóvá vált az a nézet, hogy a bolygók nem közvetlenül hatnak az emberekre és az eseményekre, csak jelzik az időszak milyenségét. A szinkronicitás elve szerint párhuzamosan futhatnak egymással nagyon szorosan összefüggő történések anélkül, hogy hatnának egymásra, és hogy egyikből következnék a másik.
A pszichológusok, történészek és általánosságban a kutatók számára rendkívül sokat mondó és gyakorlatilag is hasznos a bolygók időminőség szerinti vizsgálata, mert számos egybeesésre, összefüggésre felhívja a figyelmet. A terapeuta például nagyon részletes vázlatot kap pácienséről, annak gyermekkoráról és mindenkori lelkiállapotáról. Ezáltal jelentősen lerövidül, és könnyebbé válik a problémák felismerése és megoldása mind a pszichológus, mind pedig a gyógyulni kívánó számára.
A magyar asztrológiáról keveset tudunk, azt azonban biztosan, hogy történelmünk számos jelentős személyisége foglalkozott a csillagok járásával, azok emberi lélekre és sorsra gyakorolt hatásával.
(„Janus Pannonius hitt az asztrológiában, akár csak Mátyás király. Mátyás a cselekvő ember részére várt útmutatást a csillagoktól, Janus Pannonius az ember talányát próbálta megfejteni a csillagok járásából és sugárzásából. A kozmoszba helyezte az embert, a sorsot, a létet. Világarányokban érzett és világarányokkal akarta megfejteni az újkor emberének a kérdéseit. Nyoma sincsen benne a saját kis körébe tokozódó polgárnak. Csillagokhoz fohászkodott és csillagokkal vitázott.”)
A pannóniai őskereszténységgel szorosan összefüggő Mithrás-kultuszban az asztrológia meghatározó jelentőségű volt, csakúgy, mint az azt megelőző Közép-ázsiai tartózkodásunk időszakának világképében. Korai Árpád kori templomaink tájolásában, építési módjában szintén ráismerhetünk az asztrológiai világképre, mint ahogyan református templomaink freskóin is találkozhatunk a csillagos égbolttal.
